A mákos guba és bejgli nekünk egy ünnepélyes családi desszert, másnak viszont a mákról csak a drognak minősülő máktea, azaz az ópium jut eszébe (egyes országokban csak patikában kapható). Nem beszélve a mákos tésztáról, meg a többi édes tésztaételünkről, mint például a vargabéles vagy diós metélt: Olaszországban biztosan sikítófrászt kapnának ez efféle kombinációtól. Mondjuk a krumplis tészta is furcsa sokak számára, hiszen köretet eszünk körettel, nemdebár? És akkor még nem szóltunk a tojásos nokedliről és a káposztás cvekedliről.
Bármilyen meglepő egy magyar ember számára, bizony a túró rudi is ilyen képtelen összeállítás a világ többi népe szerint. Eleve a túró is hungarikum, és ha még csokiba bele is mártjuk, nos, ezzel általában nem tudnak mit kezdeni a külföldiek. Értetlenkedve néznek a főzelékre is az idegenajkúak, hiszen híg és kanállal esszük, viszont nem leves, ugyanakkor nem is köret, pedig húsos feltéttel fogyasztjuk.
Vannak a bizarr kategóriás ételeink, ilyen a kocsonya, a kakashere vagy kakastaréj, valamint a csontvelő. A belsőségek iránti rajongásunkat sem sok nép tudja megérteni (a kínai mondjuk pont igen): álmélkodva figyelik, hogyan vagyunk képesek magunkba tömni egy körmös pacalt, zúzát, májat vagy szalontüdőt.
Ott van továbbá a külföldiek cukkolására a töpörtyű, ami – akárhogy is nézzük, és akármilyen finom, de tényszerűen – zsírban sült zsír, illetve a zsíros kenyér. A hazaiaknak természetes hurka vagy kolbász egyenesen gyomorforgató sokak számára, hiszen a leölt állatot visszatöltjük a saját belébe és jóízűen elfogyasztjuk. A véres hurka, vagy sült vér pedig már-már barbár provokációnak minősül.
Ha te viszont szereted a fenti ételeket, amit mélységesen meg tudunk érteni, akkor irány a Falatozz.hu!
Források: melodin.hu / index.hu