A Mirror történelmi összeállítása alapján a Falatozz.hu kigyűjtötte azon alapvető élelmiszerek listáját, amelyek nélkül nem ott tartana az étkezési kultúránk, ahol most.
Kenyér
A francia királyi család bőségesen vacsorázott, miközben a parasztok éhen haltak. Mindez 1789-ben, egy októberi reggelen megváltozott, amikor Párizsban zavargások törtek ki a kenyér árának felháborító emelkedése miatt. A nők Versailles-ban vonultak fel, egyre több tüntetőt gyűjtve az úton. Bevették a palotát és kényszerítették a királyt, hogy jöjjön vissza Párizsba, amely kulcsfontosságú eseménye volt a francia forradalomnak. A legendás történetre egyébként nincsen bizonyíték, miszerint Marie Antoinette királyné közölte az éhezőkkel, hogy ha nincsen kenyér, akkor egyenek kalácsot.
Tea
1773-ban néhány bostoni telepes sérelmezte a teára kivetett adókat, főleg, hogy közben nem volt képviseletük a brit parlamentben. Tiltakozásuk jeleként több rakomány angol teát borítottak vízbe a bostoni kikötőben. Ez a bostoni teadélutánként elhíresült esemény elképesztő károkat okozott: a 342 konténer mintegy 45 tonna teát tartalmazott, tehát másfél millió font ment kárba aznap. A történelmi jelentőségű esemény továbbá megalapozta az amerikai függetlenségi háborút is.
Banán
Amikor az amerikai gazdák belefáradtak abba, hogy megpróbálják a trópusi gyümölcsöket a saját hideg éghajlatukon termeszteni, rájöttek, hogy könnyebb (és olcsóbb) Latin-Amerikában megtenni ugyanezt. Az amerikai gyümölcs-társaságok ezért olyan országokba költöztek, mint például Honduras, óriási politikai befolyást is szerezvén ezzel. Ennek a következménye volt az 1954-es guatemalai puccs, amelynek célja az volt, hogy eltávolítsák a hivatalban lévő diktatórikus elnököt. Ez volt az első CIA által támogatott puccs Latin-Amerikában.
Kukorica
A zarándokok 1620-ban érkeztek Massachusetts-be, Plymouthba, ahol a túlélésért küzdöttek. A föld és az éghajlat egyaránt barátságtalan volt, el is pusztultak volna, ha nem tanítják meg az indiánok őket arra, hogy hogyan termesszék a kukoricát, az Újvilág legfontosabb termését. A telepesek és az őslakosok 1621-ben egy közös ünnepet is kitaláltak, amelyet ma Hálaadásként ismerünk. A Wampanoag törzs továbbá megtanította a zarándokokat arra is, hogy hogyan trágyázzák a talajt egy heringfajtával. Sajnos a harmónia nem tartott sokáig…
Méz
A méhek által gondosan kidolgozott édes kenetet már az őseink is imádták. Az ókori Egyiptomban a mézet sebek kezelésére használták, a rómaiak pedig boldogan ették. Egyszer azonban egy ellenséges török törzs tagjai – megneszelvén ezt a római szokást – rafinált tervvel győzték le őket. Az út mentén mérgező rododendronokból készült méhsejteket helyeztek el, amelyből az óvatlan helyiek lakmároztak. Amíg a rómaiak hisztérikus fájdalmak közt fetrengtek, a törökök könnyűszerrel megnyerték a csatát.
A következő öt ételről a jövő heti blogbejegyezésben olvashatsz majd!
Kovács-Tóth Noémi