Igazán kacifántos története van az emberiség kedvenc mártásának: Kínából származik, angolok terjesztették el és egy amerikainak köszönhető a világhíre.
A Falatozz.hu utánajárt, hogy került szinte mindenki hűtőjébe a ketchup. Dél-Kínában, az 1700-as években egyre népszerűbbé vált egy gomba- vagy halalapú, fűszeres lé, amit az ottaniak kôe-chiap, vagy kê-chiap néven emlegettek. Az angol tengerészek hamar elterjesztették ezt a finomságot, amiben volt szardella, hagyma, ecet, fehérbor, bors és citromhéj és olyan ázsiai fűszerek, mint szegfűszeg, szerecsendió és gyömbér. A nem túl étvágygerjesztő eredeti recept egyébként úgy kezdődik, hogy a halat három kiló sóval elteszik egy hordóba, és fél-egy évig erjesztik.
A 18. században még csak dió- vagy gombaalapú ketchupokat forgalmaztak Amerikában és az Egyesült Királyságban (mivel a puhatestűek és halak importja túl nagy fejfájást okozott volna a gyártóknak), de például a Fülöp-szigeteken a banánketchup hódított. A máig világhírű Henry J. Heinz találta ki a paradicsom alapú ketchupot, amely 1876-ban került forgalomba, és hamar meghódította Amerikát.
Eleinte csak farmok környékén fogyasztották ezt a mártást, mert sokan még mindig azt hitték – akik nem ismerték ezt a növényt –, hogy mérgező, ezért lassan terjedt el. Ám ez a ketchup sem a ma ismert ízvilág volt, mivel akkoriban a cukor luxuscikknek számított, ezért inkább a sóval bántak bőkezűen, ráadásul az emberek sokszor kátránnyal tartósították a paradicsomot.
Heinznek jutott eszébe ecettel kiváltani a tartósítószert, illetve ő turbózta fel cukorral az immár vegyszermentes terméket. A Heinz Corporation végül igen gyorsan a világ legnagyobb paradicsomfeldolgozójává vált. A ketchupot minden gyártó és fogyasztó másképp hívta, és csak akkor nyerte el végleges nevét a köztudatban, amikor 1981-ben a Reagen-kormány az iskolai étkeztetésben jobban hangzó „zöldségek” kategóriába sorolta a ketchupot. A mai recept alapanyagai tehát – a paradicsomon kívül – általában cukor, ecet, hagyma, szegfűbors, szegfűszeg, fokhagyma, fahéj, zeller pirospaprika, só és bors.
És mielőtt azt hinnéd, hogy a ketchup kifejezetten egészségtelen, gondolj arra, hogy a sűrítés miatt négyszeres a likopin tartalma, és fontos antioxidáns forrás. Nem csupán a konyhában, de a filmiparban is komoly karriert futott be, hiszen a véres jelenetekhez gyakran alkalmazták. Az is jópofa tudnivaló, hogy kísérletek igazolják, miszerint a ketchup viszkozitása teljesen megváltozik attól, ha huzamosabb ideig rázzák: a félig szilárd pép folyóssá alakul át.
Ugye, hogy így már mindjárt másképp nézel a kedvenc mártásodra?
Kovács-Tóth Noémi
Forrás:
