Tudod, hogy találták fel napjaink kedvenc gyorsételét?
Történt egyszer, hogy 1762-ben John Montagu, Sandwich grófság negyedik lordja egy kártyajáték közepén volt. Ez vele gyakran megesett, lévén, hogy addigra az államférfiként és diplomataként is jól ismert férfi a szerencsejátékok rabjává vált. Montagu tényleg nem volt akárki: a legnevesebb iskolák (Eton és Cambridge) kijárása után az Admiralitás Első Lordja, vagyis haditengerészeti miniszter lett. Sok legenda keringett korrupciós ügyeiről, a Koldusopera című darab is ezt feszegeti. Később államtitkárrá választották, majd ismét az Admiralitás Első Lordja lett, azaz a zsebében volt a haditengerészet, valamint nagy befolyása volt a Kelet-indiai Társaságra is. Ő volt Cook kapitány patrónusa is (az általa felfedezett atlanti-óceáni szigeteket is gesztusként nevezte el Sandwich-szigeteknek).
Ezért aztán, amikor őlordsága nem állt túl jól a lapjaival, olyan ételt akart hozatni magának, amit fél kézzel, gyorsan el tudott fogyasztani, nehogy el kelljen hagynia a kritikus időszakban a játékasztalt. Inasát tehát elszalajtotta, hogy hozzon két pirítós között egy hússzeletet, meg némi sajtot. Azért így kérte az ételt, hogy ne zsírozza össze a kezeit, azaz a lapokat. Amikor a kártyapartnerei is megéheztek, csak annyit mondtak: „The same as Sandwich!” (Ugyanazt, mint Sandwichnek!) Ezzel megszületett a – magyarosan írva – szendvics, amely alapfogássá nőtte ki magát. Természetesen később Montagu tagadta, hogy ezen indokkal kérte volna ezt a gyors megoldást: utólag az önéletrajzában fontos szakmai elfoglaltságaira hivatkozott.
A történelem első szendvicse más források szerint az egyik leghíresebb ókori Talmud-tudóshoz, Hillélhez köthető. A rabbi a Krisztus előtti első évszázadban javasolta híveinek, hogy húsvétkor egyenek kovásztalan kenyeret olyan módon, hogy két maceszdarab közé tegyenek keserű füvet és chároszetet (ami borral kevert reszelt alma, fahéj és dió).
Nem rögtön lett sikeres ez az egyszerű, de nagyszerű ételtípus. Kellett hozzá vagy száz év, mire felfedezte magának a gasztronómia, és végre egy szakácskönyvbe is bekerült a szendvics receptje. A 19. században, az ipari forradalom idején hasznos volt az egész nap dolgozó népnek egy olyan vacsora, amit hamar össze lehet dobni és befalni. Divatossá azonban Amerika tette ezt az ételt is, az 1920-as évekre már slágerterméknek számított. Előtte kényszerfalatként használták a katonák a polgárháborúban: a mogyoróvajjal és lekvárral megkent kenyérrel ugyanis pillanatok alatt jutottak rengeteg kalóriához.
Források:
