Február végén már mindenkinek elege van a vacogásból, és a tavaszt várja. Van, ahol viszont már a nulla fok is nyárnak számít. Utánanéztünk, mivel laknak jól Szibériában.
Ha fagy, akkor Szibéria: a Föld leghidegebb városa a jakutföldi Jakutszk, ahol a legalacsonyabb hőmérséklet akár mínusz 64 °C is lehet. Lakói (20 ezer ember!) nagyrészt arany- és a gyémánttermelésből élnek, de talán néhány olvasó is úgy van vele, mint a cikk írója, hogy a világ minden kincséért sem töltene itt egy hetet sem. A főként marhatenyésztésből élő Verhojanszk sem a fázósoknak való, hiszen körülbelül 200 kilométerre van az Északi-sarktól, és előfordult már, hogy mínusz 51 °C volt a januári középhőmérséklet. Nem csoda, hogy az ilyen cudar időjárási viszontagságoknak kitett szervezet egyfolytában a nehéz, zsíros ételeket részesíti előnyben. A Falatozz.hu utánajárt, hogy mit esznek a helyiek.
Hús hússal, hiszen semmi nem terem
Szibériában szinte mindenki kizárólag kenyérfélét és húst, azon belül is főleg rénszarvast és lovat eszik, mégsem alultápláltak az emberek. Ugyanis nem csak az állatok húsát, hanem a tejüket is fogyasztják a szibériaiak, amely meglepően sok tápanyagot tartalmaz. Az egyik legnépszerűbb italból, a kumiszból – azaz lótejből – rendszeresen készül a háznál alkoholos változat is. Ugyan van néhány hét nyáron, amikor a föld alkalmas arra, hogy ültessenek benne, mégsem jellemző a helyiekre, hogy zöldséget vagy gyümölcsöt ennének. Ha mégis, főleg uborka, káposzta, retek és gomba kerül az ételekbe. Egy európai ember számára ez is ugyanúgy elképzelhetetlen, mint az a tény, hogy Szibériába éppen olyan hosszú utat tesz meg a rizs, mint egy narancs vagy paprika. További népszerű étek még a szárított hal, a palacsinta, a zabkása és a pelmenyi (sertéssel és marhával töltött főtt gombóc).
Nekik a céklaleves a helyi gulyás
Vannak olyan specialitások is, amelyek egész Oroszországra jellemzőek: ilyen például a pirog (kelt tésztából készült, töltött táska). Fagy idején nagyon jól tud esni egy tényár forró leves, ezért nem csoda, ha az oroszok népi eledeleinek egy része folyékony halmazállapotú (és most nem a vodkára kell gondolni, bár azt is előszeretettel használják test- és lélekmelegítés céljából). Kétféle jellegzetes levesük van, az egyik a borscs, a másik a scsi. A borscs tulajdonképpen tuningolt céklaleves: van benne hús, burgonya, káposzta, zöldség és némi fűszer, továbbá rettentően időigényes. A scsi pedig egy húsos zöldségleves, amelynek többféle verziója ismert, de a káposzta mindegyikben szerepel. Az oroszok előszeretettel raknak a leveseikbe tejfölt.
Ami a szibériaiak étkezési szokásaikat illeti, első az imádság, és nem illendő viccelődni az asztalnál. Jellemzően fa evőeszközökkel fogyasztják az ételt egy nagy kerámia tálból, és a család legidősebb tagja kapja az első falatot.
Tóth Noémi
Források:
