Ha a lurkók etetéséről van szó, nem egyszerű kilépni a rántott sajt, halrudacska és bolognai spagetti háromszögből. De mit adhatunk még a gyereknek, és hogyan tegyük csábítóvá az egészséges ételt?
Minden szülőnek ismerős az a felszabadultság, amikor meglátja az éttermi vagy házhoz szállításos étlapon a gyerekmenü feliratot, ami azt jelzi, hogy nem kell még ötször végigböngészni a kínálatot, hogy vajon mit enne meg a gyerek, és készítenek-e fél adagot belőle. Ez mondjuk eleve tévhit, hogy szükség van gyermekmenüre, mivel 2 éves kor után egy gyerek szinte mindent megehet, amit egy felnőtt, tehát ezzel a különbségtétellel csak a saját életünket nehezítjük meg. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb ilyen menü – mint például a rántott hús, hal vagy sajt hasábburgonyával, illetve minipizza és paradicsomos tészta – bár ízlik a kicsiknek, nem eléggé tápanyagdús, tehát például zöldség és tejtermék híján van.
Nem rosszevők, csak gyerekek
Az azonban tény, hogy nem egyszerű a gyermekétkeztetés, mert a család legkisebb és legakaratosabb tagja azon túl, hogy válogatós, még őszinte is. Ezért amíg mi egy vendégségben öklendezve-dicsérve nyeldessük az utált falatokat, mert nem akarunk sértődést, a társadalmi konvenciókkal még kevéssé átitatott ifjúság a „fúúúj ez undorító, nem, nem kell, NEM!” felkiáltással nyugtázza mindezt. Egy felmérés szerint a kisgyermekkorúak több mint negyedét tartják a szüleik rosszevőnek vagy válogatósnak, pedig ezek a félelmek alaptalanok, mert a picik szinte mindig életkoruknak és növekedési ütemüknek megfelelően étkeznek.
A színes, kis falatok hozzák meg az étvágyat
A fenyítés és büntetés legfeljebb ellenkező hatást válthat ki, ahogyan az sem segít, ha a családban valaki látványosan kényes az ételre, mert a kicsik hajlamosak utánozni az általuk nagyra tartott felnőtteket. Együnk mi is jóízűen, egy asztalnál, közös programként, ez sokat segít az ő hozzáállásán is. Az tény, hogy a gyermekek nem igazán nyitottak az új ételekre, de ha sokszor (azaz egy népszerű elmélet szerint legalább nyolc alkalommal) és nem erőltetve tesszük eléjük, akkor előbb-utóbb meg fogják kóstolni azokat. Inkább legyen sokféle étel az asztalon, a változatos kínálat miatt nem fogja erőszaknak érezni az egészséges ételeket, hiszen ő maga választ belőlük. Jó tanács: legyen minél színesebb az összkép, minél kisebb adagokra felszeletelve, és ha van időnk vagy tehetségünk a kreatívkodáshoz, formákat és figurákat is készíthetünk az összetevőkből.
Terror és csoki helyett türelem
Felejtsük el az „addig innen fel nem állsz, amíg minden morzsát fel nem takarítottál a tányérodról” hozzáállást, mert ezzel csak kiöljük a gyerekből a természetes éhség- és telítettségérzetet, és hízásra neveljük. Ne próbáljuk meg csokival evésre csábítani a csemeténket, mert ezzel csak üres kalóriákkal tömjük, és arra szoktatjuk, hogy ezeket válassza a jövőben a kevésbé cukros, de egészségesebb ételek helyett. A hisztit azonban nem kell tolerálnunk, sőt, nyugodtan jelentsük ki ellentmondást nem tűrő hangon, hogy nem tűrjük ezt a viselkedést. Egy biztos: a vélt vagy valós étkezési problémákkal minél kevesebbet foglalkozunk látványosan, annál gyorsabban rájön a gyerek, hogy ezzel nem tud figyelmet követelni, és mivel éhezni nem akar, rá fog fanyalodni a rendes ételekre.
Tóth Noémi
Források:
