Érdekesség a gyrosról!
Már első olvasatra meglepő lehet, hogy a gyros hús különleges ízét a só, bors, fahéj kombinációja adja. Semmilyen más fűszert nem használnak az étel készítésekor. Az eredeti recept birkahúst tartalmaz, régebben elképzelhetetlen lett volna, hogy pulykából, sertésből vagy akárcsak csirkehúsból készítsék. A görög gyrosnak hívja, a török dönernek vagy kebabnak, az arab pedig shwarmanak. Sőt létezik egy mexikói változata is, ami libanoni közvetítéssel került az országba. Itt taco al pastornak becézik.
Bárhogyan is nevezzük a lényege, hogy a függőlegesen forgó nyársra tűzött hússzeletek egész nap forognak, sülnek. Régebben hőforrásul egy adag vaskosárba pakolt faszénparázs szolgált, amit folyamatosan pótoltak, alul pedig salakoltak. Napjaink gyrosozói áttértek a könnyebb és biztonságosabb gázfűtésű, illetve elektromos fűtésű eszközökre. Az igazat megvallva, az ínyencek ugyan hiányolhatják a füstös ízt, de napjaink technológiája biztonságosabb és kiszámíthatóbb a faszénnél.
Az étel garantáltan friss és ízletes, mert mindig a legkülső, azaz a legjobban átsült, legpirultabb rétegét szelik le egy nagy karddal. Bár a kard helyét egyre inkább az elektromos kés veszi át, mellyel erőkifejtés nélkül lehet lenyesni a megsült rétegeket. A hús mellé különböző péksüteményeket, illetve friss zöldsalátát, hagymát, paradicsomtálat szervíroznak.
Ezt a görög-török ételspecialitást eredetileg szabadtéri sütésre szánták, olyan alkalmakra, amikor sok éhes vendég gyűlik össze és a házigazda szeretné őket mind megvendégelni. Németországba egy szemfüles török bevándorló hozhatta magával az ötletet, hogy pitába szervírozza a fűszeres húst és a zöldségeket. Így bárki ehet valami meleget gyorsan, gyaloglás közben. Így lett ebből a finom és praktikus ételből népszerű fast food az egész világon.
