A magyarok boldogan esznek ananászos vagy tejfölös alapú pizzát, a gasztronómiai kultúrájukra érzékeny olaszok azonban ettől agyvérzést kapnak. Ezért nem kevesebb, mint kétmillió lakosuk írta alá azt a petíciót, hogy az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO vegye fel a világörökségek listájára a nápolyi pizzakészítést. Az olasz kormány is a szárnyai alá vette a kezdeményezést, miután látták, hogy már majdnem egymillió aláírás összegyűlt. Végtére is Olaszország egyik szimbólumáról van szó, a pizzakészítés pedig egy tízmilliárd eurós üzletág, és százezer embernek ad megélhetést Európa csizmáján.
A követelés végül valódi eredményt hozott, hiszen a világörökségi bizottság nemrég elfogadta a kérelmet, azaz mostantól csak az eredeti dél-olasz recept szerint és lehetőleg eredeti olasz alapanyagokból készült paradicsomos kenyérlepényt lehet igazi pizzának hívni.
Ez többek között azzal jár, hogy a tészta kizárólag lisztet, tengeri sót, vizet és élesztőt tartalmazhat, és kizárólag kézzel szabad nyújtani. Olaszországban az erre szakosodott pizzaszakácsot pizzaiuolonak hívják, aki a levegőben pörgeti a tésztát, hogy minél vékonyabb legyen. Az alapszósz pedig két variációból állhat: az egyik a marinara (azaz paradicsom, extra szűz olívaolaj, oregánó és fokhagyma keveréke), a másik a margherita (ami paradicsomból, extra szűz olívaolajból, mozzarellából és bazsalikomból tevődik össze). A pizzát az előírás szerint fatüzelésű kemencében kell megsütni.
Szerencsére a Falatozz.hu-n mind az olasz, mind a magyarosabb ízvilág képviselteti magát, úgyhogy azt rendelsz ebédre, ami csak jólesik!
Kovács-Tóth Noémi
Források: