Nemrég kezdődött Ázsia legfontosabb ünnepe, amelynek középpontjában a lakomázás áll.
A világ negyede nem karácsonyi lázban ég, hanem a holdújévet várja, amely január vége és február közepe között kezdődik, a téli napfordulót követő második újhold napján. Idén február 5-én startolt a Disznó éve, amely a kínai asztrológiában a hivatás és az anyagi bőség időszakát jelenti. Ezt kéthetes családi étkezésekkel és sárkányos karnevállal ünneplik Ázsiában. Az újév első estéjén az ősök tiszteletére főznek vacsorát, amely kapcsolatot teremt a nemzedékek között. A hagyományos fogások természetesen régiónként változnak, de a Falatozz.hu utánajárt, hogy melyek a legjellemzőbb ünnepi falatok.
A hazai kifőzdékből is jól ismert, bő olajban sült tavaszi tekercs a tavaszvárás miatt kapta a nevét. Főként sertéshússal, káposztával, bambuszrüggyel, shiitake gombával, répával és fűszerekkel töltik meg a rizslisztből készített tekercset. A recept nem éppen mai, hiszen 1000 környékén, a Sung-dinasztia idejéből származik, akkoriban azonban jóval nagyobb méretben készültek. A császári udvarban is gyakran sütötték, egy legenda szerint pedig egyenesen Buddha hagyományozta a receptet követőire, hogy boldogságot és szerencsét hozzon számukra.
A legnépszerűbb, mindenhol előforduló étel a töltött tésztabatyu, azaz a jiao-zi. Az elnevezés a „csere” szóra utal, azaz a régi és az új év közötti váltásra. Általában a holdújév első napján éjfélkor vagy másnap reggel szolgálják fel. Ezek a gombócok gőzölve és pirítva egyaránt isteniek, és mindenféle jóval megtöltik őket, például darált hússal, hallal, rákkal és zöldséggel, sőt, néhol pénzérmével is, és aki megtalálja, igazán szerencsés lesz abban az évben. A fület formázó batyuk története Nǚ wā istennőhöz kapcsolódik, aki egy ősi monda szerint sárga agyagból teremtette a kínai népet. Amikor az istennő észrevette, hogy a hidegben könnyen letörik a teremtmények füle, visszavarrta azokat, majd a cérnák végét a szájukba tette.
A kínaiak ilyenkor mindig esznek valami egyben sült ételt, például kacsát vagy halat, amely a teljességet és harmóniát jelképezi, mellette a köretként felszolgált hosszú, vágatlan rizstészta pedig a hosszú életet. A hal amúgy is kötelező étek ilyenkor az asztalon – az vesz belőle először, akire néz a hal szeme –, de a fejét és a farkát ildomos meghagyni másnapra.
Sok ételnek megvan a maga szimbolikája: a zöld színű ételek (például a hínár, a zöldbab vagy a spenót) a pénzt és a boldogulást jelentik; a mandarin szó kínaiul szerencsét, a narancs jólétet is jelent; a póréhagyma az örökkévalóságot; a bambusz kitartást és előrelépést; a lótusz pedig áldást jelent.
Az étkezés lezárásaként tömör, szeletelhető rizssüteményt (nian gao) fogyasztanak a kínaiak, a ragacsos édesség a családi összetartást erősíti. Több órán keresztül párolják bambuszlevelekben a rizslisztet melaszos nádcukorral, valamint ízlés szerint babpürével, datolyával és olajos magvakkal, mire összeáll ez a desszert. Némi varázserőt is tulajdonítanak a nian gaónak: a kínai gyerekeknek azt mondják, hogy ettől nőnek nagyra, a felnőttek pedig azért eszik, hogy megfeleljenek a velük támasztott elvárásoknak.
Kovács-Tóth Noémi
Források:
welovebudapest.com / mindmegette.hu /mindmegette.hu / blog.hu / otelemesetrend.hu
