Létezik egy spanyol város, ahol hozzávághatsz bárkihez egy paradicsomot, és még örülni is fog neki. Buñol néhány nappal ezelőtt ismét véres csatatérré változott, de ez csak a látszat: a La Tomatina fesztivál a világ legfelszabadultabb eseménye.
A Valenciához közeli Buñol arról híresült el, hogy minden év augusztus utolsó hetén több száz tonna paradicsomot dobál szét több tízezer ember. Őrültségnek és pazarlásnak hangzik – mondjuk valóban az is –, de a hagyománynak sok évtizedes gyökere van.
A fesztivál ötlete egy 1945-ös incidenssel indult: egy megszokott nyárvégi felvonuláson, a város főterén óriási csetepaté alakult ki, miután néhány fiatal úgy torolta meg a sérelmét, hogy a közeli zöldséges paradicsomait vágták hozzá egymáshoz. Ez a legelterjedtebb verzió, akadnak azonban olyan mendemondák is, miszerint nem véletlenül a kofánál dulakodtak a srácok, hanem pont az áru minősége okozta a balhét, máshol pedig arról szól a fáma, hogy egy másik spanyol hagyományt, a Cipotegatot utánozták ezzel. Egy biztos: a rendőrség akkor gyorsan véget vetett a vörösben úszó csatározásnak, viszont a résztvevők annyira élvezték azt, hogy a következő évben újra megismételték, csak akkor már otthonról hozták a paradicsomokat.
A hatóságok azonban hiába küzdöttek évről évre a gyorsan hagyománnyá váló esemény ellen, illetve Franco diktatúrája is csak ideig-óráig tudta megtiltani az efféle duhajkodást. Az igény ugyanis olyannyira megnőtt az évi egyszeri megőrülésre, hogy pár évtizede végül engedett a városvezetés. 1957-ben ugyanis a helyiek még egy temetési menetet is tartottak a szertartás visszaállításának reményében, amelyen egy paradicsommal teli koporsót hordoztak végig a városon. A nép győzedelmeskedett, és immár kötelező elem az egymást dobáló, nevetve fetrengő tömegek látványa Buñolban.
A rituálé mindig egy meghatározott sorrendben zajlik. Először egy bezsírozott vagy beszappanozott oszlop, „palo jabon” tetejére akasztott serrano sonkát kell megszereznie valakinek, majd amint ez sikerül, hatalmas ováció és vízsugár következik, majd elszabadul a pokol. Mindenki dobál mindenkit az elképesztő mennyiségű, több száz tonnányi paradicsomhalomból, szerelmespárok fetrengenek a káosz közepén és suhancok csúszkálnak a nyálkás földön. Egy órával később pedig megszólal a gong, ami szigorúan a buli végét jelenti. Ezután a – több tízezer főre nőtt – fesztiválnép a folyóhoz megy lemosni magáról a piros pépet, a tűzoltók pedig az utcákat takarítják le.
Kovács-Tóth Noémi
Források:
